> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# A köcsög székely vendégmunkás egy napja
- URL: https://www.uh.ro/a-kocsog-szekely-vendegmunkas-egy-napja/
- Published: 2012-04-05T05:25:51.000Z
- Updated: 2012-05-12T22:29:38.000Z
- Description: Magyarba dógozik. Kiveszőben van, de ünnepek előtt még mindig megtölti a Pestről jövő buszt. Itthon pedig a bodegát. A köcsög székely vendégmunkás egy napja.
- Author: Katona Zoltán
- Tags: #Import 2025-09-04 13:07

![A köcsög székely vendégmunkás egy napja](http://194.38.104.52/images/stories/velemeny/vendegmunkas0405/vendegmunkas_kikep.jpg "A köcsög székely vendégmunkás egy napja")

Magyarba dógozik. Kiveszőben van, de ünnepek előtt még mindig megtölti a Pestről jövő buszt. Itthon pedig a bodegát. A köcsög székely vendégmunkás egy napja.

Sajátságos élethelyzet hozta létre. A kilencvenes évek elején a gyárak bezártak, ő pedig több ezredmagával kénytelen volt másutt boldogulást keresni. Így jutott el Pestre. Borongós őszi délelőttön szállt le a menetrendszerinti járatról, ami évekkel később

## miatta kapta a parasztbusz elnevezést.

A hőskorban (1991 és 2001 között) még a Keletitől jött a busz, ő már akkor is ott volt. A Moszkva téren ácsingózva kereste a melót. Onnan vitték először sáncot ásni Kispestre egy Lada Nivával. Két erős kéz, s egy nagy bunkó fej, **akkellettoda!** – vall őszintén magáról. Azóta korosodott, nagyon sokat dolgozott, de a fizetség csak az itthoni mesékben volt nagy, a valóságban nem. Egyszer itthon **vikkendházat akart bótólni odaki Máréfalipatakba**, s azzal állított bé az eladóhoz, hogy **„a pénz nem gond, me' Magyarba' melózok".**

| ![vendegmunkas0405](http://194.38.104.52/images/stories/velemeny/vendegmunkas0405/buszozo_komuves.jpg) |
| ------------------------------------------------------------------------------------------------------ |

Akkoriban még havonta át kellett járnia a határon **belépecsételtetni a pasapórtba**. Azóta már az **Únijó** béfogadta őt (es). Azt hitte, hogy **minnyá** forint se lesz, csak euró. Ma már csak buletint villant a határőrnek. Beadta már az állampolgársági kérelmet. Magyar lesz a most még székely, **kitörüli a háccsófelit a román pasapórttal.**

Többedmagával most is ott ácsorog a Népligeti buszpályaudvaron. Indulás előtt feltankol sörből és pálinkából, az elmaradhatatlan **raffianeccet** a csomagtartóba teszi. A pungát felviszi a buszba. **Idegönybeszakatthazánkfija.** Dunakavics, kerekrágcsi a gyerkőcnek, kávéfőző az asszonynak.

Elszív egy szofit, féldecis üvegből belöki a kevertet vagy a vilmoskörtét, szuszogva ül fel a buszra, telefonál, integet. Hangoskodik, mint az építőtelepen, **sántijer, salapéta, malter, beton, főnök,** sztorik és helyzetek, amiből ő mindig jól jön ki, **hallodé**. Vecsésen áthaladva már nemcsak a duma, hanem a vigasság is igen nagy.

## Húzd meg, te, me' ingyér' adom!

– dugja az üveget az előtte békésen szundikáló orra alá. Ivott az már eleget húsz év alatt, **elég elé van,** pihenni szeretne, de **nem haggya békinn.** Monorierdőnél már röpködnek a poénok, a huszonöt esztendővel ezelőtti katonatörténetek, s az, hogy **jómútkórjába** Kőbányán (ahajt) **megsirittett valakit.** Mert lerománozta. Kocsmában, kocsma előtt hamar eljár a keze, s a bicskát is beléüti, ha **főmenyen az agyvize.**

A sofőrt sem kíméli: a Tiszát még nem lépték át, de már pisilni kell, **ájjon meg, sofférúr.** *Bírják ki a Mólig, s annyit ne igyanak, s a sört ne locsogtassák ki az ülésre, s viselkedjenek rendesen, me' más is utazik a buszon, s hallgassanak, megkéremszépen, me' ma leteszem a buszról.*

Mérgelődik, visszapofázik, hátrasomfordál a többiekhez, bámul ki az ablakon, nézi az alföldet. Egyik-másik rázendít, belékapcsolódik, **kisangyalom, kiskalapom, piciny falum, varjúsereg, kituggyamerre. Haza, komám, haza, erdéllyszentbércére.** Zúgva száll a keserűség.

Ártánd, határátkelő. Itt még forintért pisil. Aztán elhallgat. Buletinvizit, Nagyvárad. Hazaérkesztünk, Románija. Mocskosság van. Alig várja, hogy megérkezzen a Királyhágó tetejére. Lekászálódik a buszról s **bélépik egyet falni.** Ismerős az asztalnál, **ti es hazafelé? Igyunkmegvalamit, na.** Jöhet a nap fénypontja, pacalleves a miccsel, mustárral, kenyérrel, végre. Sörből feltankol. Cigi előtte, sör utána. Köd előtte, köd mögötte. **Mögöttedé?**

## Aki nincs itt, szójjon!

\- üvölti be hangosan, miután a sofőr megkérdi, hogy mindenki itt van-e, s van olyan, aki húsz év után is képes röhögni ezen az ócska poénon. Sör- és fokhagymaszagút **bökked** a kanyarokban lefele, elfingja magát csendesen. **Melyikvót? Dénkó, há az istenedet, te, mitfingassz itt nekömembör..?** A még nagyobb baj akkor jön, amikor ő is lehúzza a belélépős cipőt, majd átkapja feje fölött a norvégmintás pulóvert. A tréningnadrág zizeg, a bőrdzseki már régebben az akasztón.

Nem érzi, csak azt látja, hogy a busz felénél ülő egyetemista lány az orrára kapja a saját pulcsija nyakát. Mit neki illem, még oda is szól: hadd tudja meg a tápos pesti **rokkercsajszi**, hogy kivel van **dóga**, mer ő biza a legyet s a verebet is röptibe. Me **a székely fasz világmárka, ugyé, komám, há mitakarsz?** – villan ki a harminckettőből az a kevés fogmaradék. **Iszolé még eggyet?** Sörhab ül a setétbajszon, onnan cseppen az Adidibao-tréningfelsőre.

Kolozsvár után már belészunnyad a hajnalba. Ráül a csend az utastérre, csak a szagát érzed. Összekoccanó pálinkásüvegek a szék alatt. Makfalván megébred, pisilni kell, kinyit még egy doboz sört, azzal kibírja hazáig.

**Bunkószékely.** Pedig egyszerű, becsületes ember volt, annak nevelték, úgy is viselkedett. Mióta Magyarba jár, szaros karóval is alig éred fel az orrát.