> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# A köcsög köztiszteletben álló polgár egy napja
- URL: https://www.uh.ro/a-kocsog-koztiszteletben-allo-polgar-egy-napja/
- Published: 2013-02-20T08:31:13.000Z
- Updated: 2013-02-20T08:32:13.000Z
- Description: Nem igaz, hogy tisztelik, csupán egyesek mondják ezt neki, ő pedig elhiszi. Ugyanolyan szerencsétlen, mint bárki más.
- Author: Katona Zoltán
- Tags: #Import 2025-09-04 13:03

![kocsogpolgar](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/kocsogok/kocsogpolgar.jpg "Egy tisztes, (b)ősz halánték")

Nem igaz, hogy tisztelik, csupán egyesek mondják ezt neki, ő pedig elhiszi. Ugyanolyan szerencsétlen, mint bárki más.

Annyiban esetleg különbözik, hogy igazgató, főmérnök, vagy valami hasonló, [felelős beosztásban dolgozó volt régebb](https://www.uh.ro/velemeny/10555-a-kocsog-munkavezeto-egy-napja), még a múlt rendszerben, s innen van az a bizonyos nagymellény, no meg a más füle mellett való elbámulás tehetsége, illetve **a mások emberszámba való vételének teljes hiánya.**

Elhitte, hogy köztiszteletben áll, s úgy jó tizenöt éve pedig azt is, hogy az ilyeneket, mint ő, inkább polgárnak szokás nevezni, mert ez bizonyos politikai beállítottsággal, illetve tartalommal is bír, s ez – mint olyan – igencsak megtisztelő megnevezés.

## Harminc esztendőn át elvtársazni kellett,

de mára polgár lett belőle, méghozzá köztiszteletben álló. Általában sokat beszél, mindenről és mindenkiről volt, illetve van véleménye, állandóan hallatta és hallatja a hangját. Régebb propagandagyűlésen, május elsején, augusztus huszonharmadikán, manapság pedig kopjafaavatáson, színházban, emlékünnepségen.

Reggeli után, délelőttönként szokott írni olvasói levelet a megyei, illetve helyi újságba, de ezek általában nem jelennek meg, mert a szerkesztők egyszerűen unják kijavítani a rengeteg helyesírási és fogalmazási hibát. **Nem akarnak cikket csinálni belőle.**

Pedig a köztiszteletben álló polgár nagyon lelkes és nagyon hálás típus, általában hangosan és előre köszön („Egészséget, szerkesztő úr, na hogy vagyunk, hogy vagyunk?"), s ilyenkor általában valamilyen témája, „ötlete", panasza van, kézfogáskor percekig fogja a kezedet és a szemedbe néz, **savanyú szájszaga elborzaszt,** miközben hangosan ecseteli világmegváltónak hitt ötletét.

„Evvel biza jó volna foglalkozni!" – ezzel zárja mondandóját, mert most is ért ő mindenhez, ahogyan régebb is értett: politikához, kultúrához, idei krumpliterméshez, futballhoz, gazdasághoz, újságíráshoz, törvénykezéshez, útjavításhoz, magyar és román történelemhez, műszaki dolgokhoz, mert **olyan sokoldalúan fejlett fajta, mint amilyennek egykor többedmagával tervezte az emberarcú szocializmust.** Alig várod, hogy megszabadulj tőle, magadban lebőcskommunistamajmozod, leköcsögözöd, a pokolba kívánod.

## Sokat járt Magyarba

„Járt-kőtt embör", ahogy mondják. A szőrkormányos, régi Lada még mindig megvan, bár keveset használja. A hátsó szélvédőn belülről bólogatós kutya bambul a nagyvilágba, **a visszapillantón lóg a focicipő-pár a golyólabdával és a rózsafüzérrel.** A műszerfalon (ahogy ő mondja: a bordon) kopott öntapadós felirat hirdette egykor a rigmust: „Kuka utas vésd az észbe, hogy ne szólj bele a vezetésbe!"

Ebéd után szívesen szundikál a recsegős, rugós kanapén, majd borzas fejjel ébredezve elfingja magát és „kifut" Homoródra borvízért a Ladával. Autóstoppost nem vesz fel, huligányoknak tartja az ilyeneket, ujjával bölcsen lefele mutat, „csakidemenyek, né". Maradék, őszbe hajló haját baloldalt Băsescusan hosszúra növesztette, suvicának, ami a kétheti egy mosás után eléggé idétlenül áll.

Estefele beszélgetés a bodegában, nosztalgia, a kádári Magyarország, maszekelés. **Maszekelt, géemkázott volna ő is**, de ugye, nem hagyták „ezek a mocskok". Sokat járt így is Magyarba, hozta a gyermekeknek a golyórágcsit, az Amo szappant, a Dunakavicsot, a Maci csokit, illetve a színes kariókát és a tükrös kínai tolltartót. No meg az elmaradhatatlan kacsintós pénztárcát, s még ma is nosztalgiával emlékszik azokra az időkre, amikor egy forint 77 banit ért...

Korán fekszik, korán kel. Tévét gyakran néz, vissza-visszabeszél neki. Lassan a múlté lesz: túlélt már egy infarktust, és rettegve gondol a következőkre. Azt is beszélik, hogy besúgó volt s ezért járt annyit Magyarba, s a blokkot is ingyen kapta, **annak idején kacérkodott a Ștefan Gheorghiu „egyetem" elvégzésével**, hiszen ő is úgy indult, mint sokan mások: [a párt „kiemelte", mint egyszerű embert](https://www.uh.ro/velemeny/10667-a-kocsog-parttitkar-elvtars-egy-napja) s nagyot faragott (volna) belőle.

Általában egy tízéves szövetnadrágban jár, télen bundasapkában, blokkfelelősnek ideális, gyűlöli a gyerekeket, „mocskosbüdösskőlykeknek" tartja őket. Volt beosztottjai utálják a legjobban.

Nem véletlenül.