> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# A köcsög buszsofőr egy napja
- URL: https://www.uh.ro/a-kocsog-buszsofor-egy-napja/
- Published: 2012-10-25T07:43:01.000Z
- Updated: 2012-10-25T07:43:55.000Z
- Description: Úgy érzi, hogy nem megy jól sora, s ezen véleményének elég sokszor hangot is ad. Úton-útfélen. Ne vitatkozz vele, nem éri meg.
- Author: Katona Zoltán
- Tags: #Import 2025-09-04 13:04

![sofforur](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/kocsogok/sofforur.jpg "Nagy ember volt egykor")

Úgy érzi, hogy nem megy jól sora, s ennek elég sokszor hangot is ad. Úton-útfélen. Ne vitatkozz vele, nem éri meg.

Mindig is az a korán kelő típus volt. Reggel ki az ágyból, a lyukas, pisiszagú pizsamát félredobja, az asszony majd elrakja, az a „dóga". Kávé, cigi, borotválkozás, kék ing, indulás.

Hosszan szemléli a lepusztult, naponta látott tájat, mozgó székén nem húzza meg a csavart. Mert minek is? **Nem az övé a jármű, habár felel érte.** Vidéki buszsofőr ő, Pesten csak kirándulni volt.  

A nyolcvanas évek üzemanyag-krízisekor nagyon nagy embernek számított, s még megmaradt barátai is inkább erre a korra gondolnak, ha látják savanyú, izzadt arcát – nagyon keveset változott azóta, mondhatni szinte semmit: **ugyanazzal a hévvel lép a gázra, mint ezelőtt mondjuk huszonöt évvel**, s a háta mögött ülő arcok is ugyanazok. Legfennebb ráncosabbak. Amolyan

## mozgó, ritkuló aszaltszilva-gyűjtemény.

Gödröknél ide-oda imbolyognak kalapba, kucsmába bújtatott zsíros fejeik és vele együtt szívják a finom port, amely minden ajtó-, vagy ablaknyitásnál beáramlik a meleg, koszos buszba.

De volt idő, amikor marhavagonhoz hasonló állapotban vitte a százfős tömeget, amely fel-felvisított egy-egy tyúkszemre lépésnél vagy mellbekönyöklésnél. Ő soha nem szólt semmit ilyen esetekben, őt nem nyomták, **nem is igen érdekelték.** Akkor akadtak néha nehézségei, amikor az állomási pisilés után indulni kellett, s a bezárt busz ajtajánál tízesével tolongtak jajgatva, üvöltözve.

„Mennyenek fére innét immá, asztot a kúrva úristennyit magoknak, emberek! Há mit akarnak?" Így kiáltott fel szigorúan kezében egy összehajtott papírral, kulccsomóval, gyűrött vászonnadrágját pedig ebben a pillanatban érte el az eddig csak a szakadt alsónadrágján szétterjedő, már rázás után kicseppentett vizeletmennyiség. S a morgó tömeg, benne Jézust tisztelve, utat nyitott, csupán a virágszőnyeg hiányzott.

## Csak egészség, az legyen

Reggeli, nincs, az asszony pakolt valamit, azt egy megállóban majd. Vezetés közben oldalra ritkán néz, cigarettája végletekig szívott nyálas csikkét előre meredve baloldalra pöccinti ki a lehúzott ablakon a tehéncsordába. Most kinéz.

Int a pásztor, visszaint. (**„Egésségöt!""Egésség!"**)

Fülkagylója szőrpamacsán vastagon áll a világosbarna baracklekvárhoz hasonló zsír, amelybe hetente beletúr, akárcsak gondoktól, „idegösségtőll" fehéredő hajába.

Egyik legkedveltebb elfoglaltsága a jegyosztás. Régebb egy hatalmas fémszerszámmal kellett „pöcsétőlni", ma másképp van ez is. Gondosan kevés jegyet ad el, de **annál több aprópénz koppan a műszerfalon.** Ilyenkor valami ösztönből, nagyon mélyről jövő, szinkronban csinált kettős fejbiccentés jelzi, hogy mindketten jól jártak. Néha pedig csodálkozik, hogy miért vették ki ezt vagy azt a járatot...

Dél van. Mennek, megy az élet, meneget. **Ahogy a busz.** Panaszkodik ő is, panaszkodik a jobbján álldogáló utas is, halkan duruzsol és nevetgél fánkszerű fülébe mindennapi, olcsó gondokat. A téma mondhatni univerzális: rossz a kormány, kicsi a fizetés, nincs mit megenni, idén se vágunk disznyót. Mert nincs miből. **„Apóssomék éppeg tennap vágtak."** Van miből.

Gyerekkorában éppen térdig állt egy ganyélével telt pocsolyában, amikor az apja a bodegából hazajövet megkérdezte:

## „Mi leszel, ha nagy leszel, pujdedák?"

**„Soffér!"** – vetette vissza foghegyről, majd köpött egy akkorát, hogy az a patakot is átrepülte. Az a szép fényes jövő...

Aszaltszilva-gyűjteménye leszálláskor sűrű fejbólintások közepette úgy köszöni meg munkáját, mintha nem ez volna a kötelessége, s csak úgy saját szakállára porozna végig a vidéken. Egyszer volt, hogy valami hátizsákos fiatal kérte a visszajáró aprót, s mikor ő annyit mondott, hogy „Mennyen hátra oda, né, űjjön le, s osztán elékerittem valahonnétról!", a fiú fogai között, alig hallhatóan ez szűrődött ki: **„Köcsög..."**

Egyébként mindig rosszkedvű, még este is, amire hazaér, és bőségesen megbédel. Állítólag mosolyogni utoljára akkor látták, amikor észrevette, hogy egy rossz jelzés után hibájából egy biciklis a sáncban landolt és az egyre távolodó, kétségbeesett, fájdalmas ordításból kivehető volt, hogy kezét-lábát összetörte.

Végállomásnál hangosan szuszog a busz, ő pedig kiszállva **elfingja magát, mielőtt rágyújtana.** Szereti a szalonnát, teste körül az üzemanyag bűze csatát veszít az izzadságszaggal.