> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# A kamaszkor kitáncolható
- URL: https://www.uh.ro/a-kamaszkor-kitancolhato/
- Published: 2024-03-06T14:59:26.000Z
- Updated: 2025-03-27T12:51:17.000Z
- Description: A JOY című mozgáselődásban nyolc táncoslábú kamaszlány szavak nélkül beszél a fiatalság üde öröméről.
- Author: Kovács Bea
- Tags: Kultúra, JOY, Kányádi György, kortárs tánc, Macaveiu Blanka, mozgásszínház, Navarra Dance, tánc, táncoktatás, Transylvanian Contemporary Dance, ZIZ, #wp, #wp-post, #Import 2025-03-27 14:04

Egy tavaszközeli pénteki napon utazunk Vásárhelyről Kolozsvárra, ahol a [Transylvanian Contemporary Dance](https://www.facebook.com/profile.php?id=100068068399830) és a [Navarra Dance](https://www.facebook.com/navarradance) együttműködésében a *JOY* előadás első turnéállomása lesz a ZIZ művészeti és közösségi térben. Pár nappal azelőtt **Macaveiu Blanka** koreográfus, tánctanár, az idén tízéves Navarra Dance Egyesület lelki-testi-szellemi anyja keresett meg, hogy nézzem meg a lányokat ebben az előadásban, amelyet **Kányádi György** koreográfus-rendező rakott össze számukra. Mint az később, az este során kiderül, a nyolc kamasz táncoslány – a legkisebb 11, a legnagyobb 17 éves – előadásában az öröm, a frissesség, a játékkedv, a tánc- és az életszeretet egyaránt illatozik, mint a legelső tavaszi cserenyszevirág. De ne fussunk még előre.

# **Bemelegítés és drukk**

Pénteken egy órára tervezzük az indulást, aztán kettő lesz belőle: amikor már úton vagyunk, a lelkes, parázsló szemű Blanka elmondja, hogy sok feladat hárul rá a tánciskolában, és minden szeretet és csapatszellem ellenére, néha nehéz összefogni a lányokat. Aki volt már kamasz lány, vagy kamasz lánya van, tudja mit jelent ez. De Blanka magabiztos tanár, távolról sem olyan, amit az ember a sport dokumentumfilmek alapján a szigorú és szenvedélyes táncedzőktől elvárna. Ő figyelmes, barátságos, laza, mégis tiszteletet követelő. Blanka táncos és koreográfus, Marosvásárhelyen mozgásművészetet és rendezést tanult, Kolozsváron rendezést és koreográfiát. Tíz éve, 2014-ben alapította a Navarra Dance táncegyesületet, ahol az utóbbi években már több mint száz diák tanul tőle és a besegítő kollégáktól.

Két autóban utazunk, Blanka vezet, hátul a lányok egy része és egy édesanya. Bár nem beszélünk róla, a lányok részéről feszült figyelem, drukk és összpontosítás érződik. Vannak, akik egymással beszélgetnek, de többen zenét hallgatva saját gondolataikban bóklásznak, lehet, már az esti koreográfiát gyakorolják fejben. A tánc egy meditatív sport is, gondolom, bár mostanában jómagam főleg otthon szoktam tombolni, ritkán járok el szórakozóhelyre. Amikor a karantén alatt megismerkedtem saját szobám biztonságában a kortárs tánc alapjaival egy Trafós online eseménysorozatnak köszönhetően, úgy éreztem, a szórakozáson túl az érzelem- és feszültséglevezetésre, a feltöltődésre, és igen, a saját határaink, identitásunk körvonalazására is tökéletes eszköz lehet a tánc.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/03/navarra1-5.jpg)

###### A lányok előadás előtt a kolozsvári ZIZ-ben. Fotó: Transylvanian Contemporary Dance

De visszatérve a lányokra: **Fekete-Ugron Adrienn**, **Ferenczy Dorka-Léda**, **Gyarmati Anna-Eliza**, **Józsa Júlia**, **Kacsó Beatrice**, **Márton Emese**, **Márton Zsófia** és **Sebestyén Réka** fognak fellépni este az előadásban. A *JOY*\-t az ugyancsak Vásárhelyen végzett, jelenleg Kolozsváron élő Kányádi György rendezte, akivel délután még lesz egy próbájuk a lányoknak. Az előadás eseményében megosztott alkotói vallomásokból kiderül, hogy Gyuri számára a legfontosabb első lépés a bizalom kialakítása volt a lányokkal. *„Őrült energiával dolgoztunk”*, emlékszik vissza, ez pedig az est folyamán megtestesülni látszik: a nyolc lány közel 50 percen át végig színen van – takarás nélkül –, könnyedén váltanak egyéni és közös mozdulatsorok között, figyelmük lankadatlan, és ha el is fáradnának, tutibiztos, hogy fél másodperc alatt visszaugranak a pörgésbe. Végül is a tánc: öröm.

Úton Kolozsvár fele Blanka mesél a táncegyesületről és saját szakmai útjáról is. A kortárs tánc és mozgásművészet profilú [András Lóránt Társulat](https://www.facebook.com/andras.lorant.tarsulat/?locale=hu%5FHU) tagja volt, amely sajnálatos módon a pandémia első évében megszűnt: nem tudta – vagy nem akarta – eltartani a kezdeményezést sem a város, sem polgárai. Igény pedig van, hatalmas, a táncra: Blankánál is több csoport fut párhuzamosan, egészen pici táncoslábúaktól kezdve a nagykorúságot súroló fiatalokig járnak hozzá tanulni. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/03/navarra7-5.jpg)

###### Macaveiu Blanka tanítás közben. Fotó: CAMP - Contemporary Artistic Movement Platform

*„Évente 2-3 táncversenyen vesznek részt a diákok, az eredmények mindig dobogósok. Öt diákom koreográfia szakon tanult tovább, közülük hárman végeztek már és a szakmában maradtak, kettő jelen pillanatban tanuló”*, meséli Blanka. A hagyományos néptáncegyüttes, a színház és a bábszínház mellett simán elférne egy kortárs táncra szakosodó társulat abban a városban, ahol művészeti egyetem is működik – teszem hozzá magamban, de most nem azok az idők járnak.

# **A tánc mint program**

Ahogy beérünk Kolozsvárra, a lányok már alig bírnak magukkal, éhesek és energikusak, és még egy snúrt is le fognak nyomni Gyurival a ZIZ-ben, miközben Blanka kortárs tánc workshopot tart tinédzsereknek. Érezhető az izgalom, konkrétan zsizseg a levegő, és először fogalmazódik meg bennem, mint akinek nincs napi szinten kapcsolata tinilányok csoportjával, hogy ehhez bizony türelem, keret és figyelem kell! Ilyen szempontból a tánc tökéletes formát adhat a felgyülemlett energiának: nemcsak egészséges és személyiségépítő szabadidős tevékenység, de képes kiizzasztani mindenkiből a fölösleges stresszt. 

Blanka elmondja, hogy a lányok iskola, magánórák, és egyéb kötelezettségek mellett táncolnak: a szülők hite és bizalma is elmaradhatatlan összetevője a sikernek, a lányok sikerének. Legtöbbjük ugyanis hazai és nemzetközi táncversenyekre is jár, ahol egy sokkal rigorózusabb szempontrendszernek kell megfelelni. A *JOY* a pontszámok, a versenyszellem és a megfelelési kényszer helyett egy szabadabb, művészibb, kreatívabb találkozás a tánc világával, ahol a felfedezésnek, a játéknak és akár a véletlennek is nagyobb tere, szerepe van.

*„Ez a fajta munka első sorban megtanítja a gyerekeket, hogy hogyan lehet közösségben létezni és abban alakulni, fejlődni emberként és táncosként. A műfaj megköveteli, hogy ismereteik legyenek a balett műfajából és más tánctechnikákat is ismerjenek, amelyeknek pontos szabályrendszere kihívást, kemény munkát jelent. Ez a fajta mozgás ugyanakkor lehetőséget biztosít szabadon alkotni, bevonni más művészeteket, ami gazdagítja munkájukat”*, fejti ki Blanka a mozgásszínház előnyeit. Azt is elmondja, hogy szakmabeliként kicsit irigyli is a lányok szabadságát: a táncversenyek és a kortárs színháza világa között örömöt jelent nekik ez a kis sziget, ahol őszintén és jókedvűen lehet alkotni, mozogni, megnyilvánulni.

# **A leánykor egy spektrum**

Ahogy eltelik a délután, és nyolc óra előtt gyülekezik a közönség a ZIZ-be, egyre kíváncsibb vagyok, hogy mit fognak megmutatni a lányok. Gyuri is feltűnik, lelkes és izgul. Várakozunk. Amikor fiatalok adnak elő, néha megtörténik, hogy a rendező, a projektvezető felnőttes ötleteit, világlátását próbálják megeleveníteni, abba próbálják gyermeki önmagukat beleszuszakolni. A diszkrepancia azonban kínos és természetellenes lehet: egy tizenhétéves nem tudhatja azt, amit egy harmincéves, egy kislány nem nő, a tapasztalat különböző, és ez így van jól. Ez a félelem azonban szerencsére pillanatok alatt szertefoszlik, amikor már a nézőtéren ülve elkezdődik az előadás: a lányok lányok maradnak, és kezdődik a móka.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/03/navarra5-8.jpg)

###### Részlet az előadásból. Fotó: Transylvanian Contemporary Dance

Fehér, ujjatlan ingekben és fekete cicanadrágokban vannak a lányok, mind a színen, és végig együtt is maradnak. Bemutatkozás, ismerkedés, így veszi kezdetét a játék, aminek egyetlen igazi tétje a mozgás örömének megélése lesz. A saját testtel, önmagukkal, és a másikkal való kapcsolódás által: élni jó, mozogni jó, együtt lenni jó, ezek fogalmazódnak meg bennem az első táncmozdulatok alatt. Kalandozásunkat Vivaldi *Négy évszak*ja kíséri. A lányok fluidan mozognak, fiatalságukban azonban erő is van, sallangmentesség: úgy csavarják, hajlítják, nyújtják magukat, mintha semmi – belső – teher nem lenne rajtuk. Egyszerre édesek és gyermekiek, önállók és lányosak. Lepörög még róluk a külvilág.

A szótlan, mozdulatcentrikus bemutatkozás után Kányádi György koreográfiája élethelyzetek, konfliktusok, sikerek, hibák és felocsúdások momentumait ragadja meg. Hol egyéni, hol csoportos jelenetek mutatják fel és tárgyalják mindazt, amit a leánykor magába foglal. Egy egyszerű fogócskából nemsokára incselkedés és kiközösítés lesz, felvillan a tehetség és a siker mámora, de eltáncolják az apró kudarcokat és a nehéz érzéseket is. Majd újból játék, felejtés.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/03/navarra2-5.jpg)

Hangok szólalnak fel a játszótérről, miközben a lányok önmaguk és egymás számára is erőmutatványokat végeznek. Valahol az önfeledt gyermekkor, a végtelenített játszótér, az azonnali barátságok, és a felnőttkor felé mutató önállósodás, a le- és kiválás, a megmutatkozás között mozognak a lányok. Ez a kamaszkor. Se nem kislány, se nem nő, bár mindkettő közel áll – még, már – hozzá. Ezt az élet-momentumot merevíti ki, lassítja le és tölti meg tartalommal a *JOY,* úgy, hogy az életérzés árnyaltságát a nézőnek is öröm lesz érzékelni.

Főleg azért – és ez a rendező nagy érdeme –, mert az előadás nem szexualizálja a lányokat, egyfajta egészséges nemtelenség jellemzi a produkciót. A kamaszkor sötétebb vagy elrettentő aspektusai most nincsenek terítéken, és az is segíti a lányság fogalmának megelevenítését, hogy emberi, tehát nem feltétlenül női fordulópontokkal, tulajdonságokkal, megpróbáltatásokkal és vágyakkal operál a mozgáselőadás. Kányádi olyan mozdulatsorokat választ a balett, a gimnasztika, a jóga, és részben a színházi regiszterből, vagy akár a bohócszámból, amelyek könnyen érthetők, felismerhetők, de nem közhelyesek. Így a néző is játékosan össze tudja tenni, hogy itt a félelemről, az erőről, a fegyelemről, az egyensúly megőrzéséről vagy épp a saját határok feszegetéséről van szó. 

# **Aki táncol, él**

Ahogy az mozgás- és táncelőadások közben lenni szokott, a koreográfia szabad asszociációk sorát indítja el a nézőben. Bennem például az fogalmazódik meg úgy félidőtájt, hogy milyen könnyen „helyrejönnek”, milyen reziliensek a lányok: ezt meg is erősítik a felnagyított gesztusok, de egyértelmű, hogy ebben a korban könnyebb megújulni, megrázni magunkat, mint az később lesz. Lehet hajtani a teljesítményért, el lehet fáradni, lehet táncolni kifulladásig, de utána kezdődik újból a játék. Ez a gyermekkor biztonsága még, amit valamennyire azért kikoptatnak az évek. Ha elfáradtál, megpihensz – milyen könnyű is így az élet! 

Majd azon filózok, hogy milyen sokat jelent bárki számára, ha a csapattársai ugyanúgy szeretnek játszani, mint ő! Ezáltal az energia továbbgyűrűzik, egymást tápláljuk, buzdítjuk, nem szégyenül meg senki, aki pörög, lelkes és nyitott. Ebben a konfigurációban az unalom, a fáradtság, az ezer fokon égés mind megfér egymás mellett, mert van jövő, van holnap, van folytatás. És megtartó közeg, pajtások, bajtársak, igazi közösség.

Gondolataimat egy rövid, robotszerűen beszélgetős, körbejárós jelenet bontja meg (*szia*, *salut*, *nem*, *nu*, *hogy vagy?*, *ce faci?*, mondják a lányok), majd hirtelen egy ordítás szakítja meg hangkáoszt, amit csilingelős, gyermeki kacaj követ. Feszes balettmozdulatok sora következik, amibe bele van kódolva a félelem, a hiba, a kényszer, a megfelelési vágy: a sok mosoly és céltalan játék mögött mégis komoly valóságok lapul, sodró érzelmek. Felcsendül a [Supertramptől a *Logical Song*](https://www.youtube.com/watch?v=bJa52ODj0Zo&ref=uh.ro): olyan csodálatos, varázslatos és madárcsicsergős volt régen, fiatalon, de aztán elküldtek, hogy értelmes, logikus legyek, praktikus, cinikus... És ma már azt sem tudom, ki vagyok. Ez még nem a lányok hangja, talán a rendezőé? A miénk, akik szerencsés esetben emlékeinkben még legalább őrizzük ezt az örömöt, szabadságot? A játékot?

Ahogy kifut a dal és az utolsó mozdulatok is levezetik a színpadi energiát – persze csak azért, hogy majd az újulhasson –, arra jutok, hogy a *JOY* az ártatlan és jóillatú fiatalság dicsőítése, a nőiség kötelező performálása előtti szappanbuborék. Megfogalmazom, hogy hálás lehet mindenki, akinek van teste és tudja használni, képes a mozgásra, hát még a táncra! És hogy lehet több öröm – és rugalmasság, fiatalosság – lenne az én életemben is, ha többet táncolnék. És akkor taps.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/03/navarra4-5.jpg)

A tapsrenden úgy érzem, én is joggal lehetek büszke a lányokra meg egyáltalán – és most már a nagymama beszél belőlem –, minden olyan fiatalra, aki ilyen értelmes, egészséges, önfejlesztő időtöltéssel gazdagítja tinédzserkori éveit, mint Adrienn, Dorka-Léda, Anna-Eliza, Júlia, Beatrice, Emese, Zsófia és Réka. Pár percnyi csend után, előadás után az előtérben a rajongás töretlenül folytatódik: hatalmas ölelkezések, hangoskodás, pörgés, jóleső fáradtság fűszerezi meg az esti levegőt. 

*„Öröm volt látni, hogy milyen pontossággal dolgoznak. Áradt belőlük az önbizalom! Színpadon lenni teljesen más világ, az ott töltött idő kincset ér”*, fogalmazza meg pár napra rá Blanka a kolozsvári érzéseit. Gyuri pedig elmondja, hogy az előadás alatt bár a fényekért és a zenéért felelt, mégis olyan érzése volt, mintha színpadon lenne. „*Az előadás előtti zsinorpróbán jobban tudtam figyelni és csak azt láttam, hogy két év alatt nemcsak a lányok magasságának növekedése látszik, hanem technikailag fejlődtek, és kezdték megismerni és finomítani a saját táncnyelvezetüket, ha lehet így nevezni. Egyszóval a személyiségüket láttam jobban kibontakozni a mozgásukban is”*, fogalmaz a koreográfus-rendező, aki a lányoknak egyszerűen „apa”.

Úton hazafelé szerintem fáradtabb vagyok, mint a lányok. Nagyon drukkoltam, és közben nosztalgiáztam, fogadalmakat tettem, izgultam. Öröm volt nézni őket, és azt hiszem, másnak is feldobná az estéjét a *JOY.* Különösen Udvarhelyen, ahol [a tánc él](https://uh.ro/tanccal-az-egesz-eletemet-el-tudom-meselni/?ref=uh.ro), [a táncosok elhivatottak](https://uh.ro/elsirtuk-magunkat-tanc-kozben/?ref=uh.ro), és [a mozgás iránti szerelem nem szűnik csillapodni](https://www.uh.ro/szeretnenk-ha-a-szulovarosunk-is-latna/).