> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# A fociláz, ha elkap
- URL: https://www.uh.ro/a-focilaz-ha-elkap/
- Published: 2016-06-27T07:29:10.000Z
- Updated: 2016-06-27T11:13:35.000Z
- Description: Nem lett szép a vége, de nekünk így is szép volt. És ne hagyjuk itt annyiban a dolgot, tartsuk életben továbbra is a magyar focilázat.
- Author: Katona Zoltán
- Tags: #Import 2025-09-10 11:29

![magyarokhimnusz](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/aEb2016/magyarokhimnusz.jpg "A Himnusz a magyar-portugál után. Felemelő volt! ")

Nem lett szép a vége, de nekünk így is szép volt. És ne hagyjuk itt annyiban a dolgot, tartsuk életben továbbra is a magyar focilázat.

Nézem, ahogy a feleségem varrja magának a „maci-nacit". Pont olyan, szürke, csak nőiesebb a fazon, nem az a kicsit lazán tongyó, mint a Király Gabié. De Király Gabi és a magyar válogatott miatt van mindez.

Nézem, illetve hallom, ahogy a lakótelepi kocsmában a továbbjutást latolgatják. Olyan ismerőseim hívnak fel, hogy hol lehet meccset nézni, akikkel soha életemben nem beszélgettem a labdarúgásról, de most hirtelen „sürgős" lettem, még el is mosolyodom, illetve fel is paprikázódom kicsit, hagyjanak már békén, meccset nézek.

Nézem, ahogy az ismerőseim piros pólókban vagy címeres mezben jönnek szurkolni a kocsmába. Vagy zászlókkal, szurkolósálakkal érkeznek oda, ahová inni járunk.

A csajok sikoltoznak, [a fiúk pedig üvöltenek.](https://www.uh.ro/sport/foci/25460-igy-orultunk-a-magyar-goloknak-video)

## Mint szex közben.

Mindenkit elkapott ez a hogyismondjákvalami-olyasvalami. A fociláz. Fever Pitch angolul, ahogy Nick Hornby könyvének címe. Mert ez az lesz, ha még nem is az. Szerintem a fociláz alapvetően gyermekkorában kapja el az embert, de gyorsan tegyük hozzá, hogy sohase késő – Hornbyt akkor kapta el, amikor az apja gyerekkorában elvitte egy Arsenal-meccsre. Azóta ragadt ott.

Mi is ott ragadtunk a nyolcvanas évek eleje-közepe óta, a mi generációnk egy életre megtanulta fújni a hamu alatt a parazsat – persze mindig csak a hamu maradt, ráadásul tele lett az arcunk vele. Ennyiszer égette le magát a magyar foci az elmúlt negyven évben, képletesen. De mi fújtuk a parazsat akkor is, ha **éppen rádióban kellett meghallgatni egy jugoszlávok elleni 1-7-et, illetve ha éppen Máltán vagy Grúziában kaptunk egy megalázó vereséget.** [Mert az életnek, s a magyar focinak akkor is mennie kellett.](https://www.uh.ro/velemeny/23543-mindent-nem-kaphatsz-meg-ami-kell)

És végre meglett és hatalmas élmény volt! Volt – teszik hozzá az arrogáns, Fellaini-féle belgák és a mindenen károgó, kárörvendő saját nemzettársaink, mert belőlük is van bőven. Nem baj, legyen.

Felemelő érzés az is, hogy számodra ismeretlen emberekkel tudsz együtt örülni – talán ez a legszebb. És el kell fogadni azt is, hogy ilyenkor mindenki ért a focihoz, bármennyire is be szoktunk szólni néha a focihoz egyáltalán nem értő, de mindenhez hozzászóló ismerőseinknek.

Mert a hang néha ugyanonnan jön, azokból a lyukakból, amelyek **jobban értenek a nyolcezres hegyek megmászási technikáihoz, mint Erőss Zsolt** vagy jobban meg tudnák rendezni az István, a királyt, mint Alföldi Róbert. El kell fogadni, hogy ezekkel az emberekkel is lehet együtt örülni, még ha az ember néha oda is bökné, hogy „Jó-jó, de te hol voltál, amikor a Feröer-szigetekkel kínlódtunk Tórnshavban..?"

## Nem baj az, most már, s akkor se volt.

S az sem baj, hogy a belgák lemostak a pályáról, a helyünkre tettek – a nyolcaddöntőt megelőző három meccsről, Gera és Dzsudzsák, illetve Szalai és Stieber góljairól úgyis annyit fogunk beszélni évtizedekig, mint az 1966-os vébé után Bene, Mészöly vagy Farkas találatairól. **S ha ez egy új kezdet eleje, akkor nagyon sok dologról kell még beszélnünk az unokáinknak.**

Ha kijózanodtunk, nyugodjunk meg, tegyük félre a dühöt, és engedjük el a tehetetlenség-érzést is. Szép volt, jó volt, de azért tudjuk, hogy hol a helyünk: nem mi leszünk Európa legjobbjai, még ha titkon arról is ábrándozgattunk, de mindenképpen megleptük a világot, minden idők legjobb magyar Eb-szereplésének lehettünk tanúi. Nem ragozom a közhelyeket és a vasárnap este óta elhangzó dicsérő szavakat, meg a jobbnál jobb poénokat.

## Csak el kell engedni a dühöt is.

Mert az is volt. Esküszöm, Szalai helyében behúztam volna egyet annak a semmiházi Fellaininek, aki semmit nem csinált eddig ezen az Eb-n, csak provokált és kötözködött – egyébként évek óta ugyanezt tette és teszi az Evertonban és a Manchester Unitedben is. Dühítő volt az is, ahogy az utolsó percekben csak vergődtünk a belgák előtt, mint a partra vetett hal.

A foci divatba jött, és ez így van jól, még akkor is, ha a gyerekkori álmok csak a tisztes őszes halánték idejében válnak valóra. Hinni abban, hogy egyszer jó lesz, és egyszer mi is ott leszünk, és egyszer mi is megmutathatjuk, hogy nem is vagyunk olyan rosszak, sőt. **Tudunk focizni, néha egészen jól. Hinni ezt és tudni is.** És azt is tudni, hogy hol a helyünk.

Csak szólok a focilázban égő drukkereknek, hogy messze ne menjenek, még az Eb lejárta előtt, illetve után sem, mert a magyar klubcsapatok megkezdik a selejtezőket az európai kupákban – csütörtökön lesz például egy Székesfehérvári Videoton-Zaria Bălți összecsapás. A Videoton az a csapat, amelyikben játszik Juhász Roland és Lang Ádám. 1985-ben UEFA Kupa-döntőt játszott a Real Madriddal. Akkor, abban az időben, amikor generációnk néhány egyede elkapta a focilázat.

És még valami: szeptember 6-án a Feröer-szigeteken meccse lesz a magyar válogatottnak, mégpedig vb-selejtező. **A nagy háborúk megnyeréséhez a kis csatákban is győzni kell.** És akkor is jólesne a biztatás.