> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# „A banda elmegy, a zene marad!”
- URL: https://www.uh.ro/a-banda-elmegy-a-zene-marad/
- Published: 2011-02-14T13:05:45.000Z
- Updated: 2011-02-14T11:26:37.000Z
- Description: „A banda elmegy, a zene marad!” Véget ért ez a történet is – a Hobo Blues Band szombaton este megtartotta legeslegutolsó, azaz búcsúkoncertjét. Sallangmentesen, keményen, dögösen, ahogy kell – ott voltunk a Budapest Sportaréna küzdőterén.
- Author: Szász Attila
- Tags: #Import 2025-09-10 11:26

![Szasza](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/hobo1.jpg)

Véget ért ez a történet is – a Hobo Blues Band szombaton este megtartotta legeslegutolsó, azaz búcsúkoncertjét. Sallangmentesen, keményen, dögösen, ahogy kell – ott voltunk a Budapest Sportaréna küzdőterén.

Ha egy személyest megengednek az elejére – életem első koncertje 13 éves koromban volt, a **Hobo Blues Band** 1990\. március 5-i székelyudvarhelyi fellépése. A másolt kazetták még mindig a polcomon vannak, s e sorok írása közben a búcsúkoncertre kiadott 14 számos válogatás CD-t hallgatom.

Szombat este csurig volt az Aréna – mint a világsztároknál. S köztük sok székelyudvarhelyi, szerintem olyanok is, akik a 21 évvel ezelőtti, meg az 1995-ös, esetleg a 2007-es itteni koncerteken is ott voltak. Azok, akik kaptak jegyet a szombatira, mert az érdeklődés akkora volt, hogy két héttel ezelőtt az összes jegy elkelt, emiatt péntekre is beiktattak egy „megelőző ráadást". A legeslegutolsón fél nyolc után nem sokkal oltották el a fényeket, s **Földes László Hobo**, nyomában **Tátrai Tibor** gitárossal, **Solti János** dobossal, **Póka Egon** basszusgitárossal, illetve **Madarász Gábor** gitárossal (két éve vele dolgozik) vonult be a színpadra.

![Szasza](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/hobo2.jpg)

S egyből belecsaptak a *Rohadt rock and roll*\-ba, majd a gyerekkorunkat felidéző *Mindenki sztár* jött – s innentől egyik darab a másik után. Utaztunk időben, zenében, szövegben, képben, gyerek- és kamaszkorunkban, ismét ott találtuk magunkat első szerelmeink és tinédzserkori barátaink mellett, amikor egymásnak üvöltöttük a *Kopaszkutyát*, a *Mata Harit*, a *Szabadíts felt,* a *Gazembert*, vagy érzelgősebben a *Hajtók dalát*, a *Mesél az erdőt*, a *Viharban születtem*et. Vagy azt, hogy *Oly sokáig voltunk lenn, nem is tudjuk milyen fenn*... Mert akkoriban tényleg nem tudtuk, csak ártatlan fejjel ittuk az olcsó bort a parkban ennek a kétméteres torzonborz embernek a dalai mellé, s mégis úgy éreztük, hogy mindent, de mindent tudunk...

A kor ne fogjon rajtunk, s jószerencse, ne hagyj el! - ez a lényeg, mert a kor nem fog a jó öreg **Deák Bill Gyulán** sem, akinek bevonulásakor robbant az Aréna, s jöttek azok a fergeteges duettek: az *Országút Blues*, az *Enyém, tiéd, miénk*, vagy Bill különszámai, a *Kőbánya blues*, a *3.20-as blues*, a *Tetovált lány* vagy az *Édes otthon*. A Hobo Blues Band a legklasszikusabbá érett dalaival búcsúzott el közönségétől – nem maradhatott el a ráadásban a *Hey Joe* duettje sem, s egy fergeteges *Bye Bye Johnny* zárta a majd' háromórás megakoncertet. Közben meg volt József Attila-, Baksa Soós János- és Cseh Tamás-megidézés, szülinapi torta a 66\. évét betöltött Hobónak (és utána zenében a *Torta*, ugye...), közönségben sétálás és együtt éneklés *A hetedikre*. Vagy a *Vadászat*, a leghatásosabb lemez dalai, a *Fattyú*, a *Fut a nyúl a mezőn*...

![Szasza](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/hobo1.jpg)

Nem protéziscsattogtatás ez és nem is nosztalgia, ne így fogjuk fel, hanem inkább úgy, hogy egy korszak véget ért: 33 év után a magyar blues- és rockzene egyik legnagyobb hatású alkotóműhelye letette a lantot. Hobo jelenlegi zenekarával természetesen továbbra is fellép majd, hiszen 66 évesen is tele van tervekkel és mondanivalóval, csak az a fogalom szűnik meg, hogy "Hábébé". Közhely, de le kell írnom: ezen a muzsikán, ezen az életérzésen generációk nőttek fel, hiszen Hobónak és zenekarának munkássága olyan egybegyűjtő olvasztótégely, amiben ott van a blues, a magyar történelem, a Rolling Stones, a Doors, Jimi Hendrix, a hatvanas évek, József Attila és egy kicsit benne vagyunk mindannyian, akik az elmúlt 33 évben itt éltünk és még itt élünk Kelet-Európának e mocskos és mégis tiszta, számtalanszor elárult és mégis becsületes szegletében.Rólunk szól még akkor is, ha a mai Facebook-nemzedék erről már nem vesz tudomást, és ne is vegyen, mert más, sok szempontból jobb korban élhet: nekik hadd ne jelentsen semmit az, hogy "Viharban születtem, jó időre várok, hosszú útra mentem, de itt közel járok..." Nem az ők dolguk. Ez az enyém, a tiéd, a miénk, akiknek a (de)generációját átmenetinek, rendszerváltozás utáninak szokás nevezni – maradunk mi tovább ezekkel a dalokkal (is) az úton, mert úton lenni a boldogság, megérkezni a halál. Mert vannak még, akik nem képesek kinőni ezekből az érzésekből, a HBB-dalok kocsmaszagú, komor, de mégis vicces, ironikus világából – nekik, értük volt és szólt ez a búcsúkoncert, ami méltó befejezése volt egy korszakalkotó, -váltó és -kritizáló zenekar karrierjének.